Balatoni élménybeszámoló

Múlt héten hazatértem a Balatonról. Elég vegyesek az érzelmeim vele kapcsolatban. Valaki azt említette, hogy idén egész jó árak vannak. Na szerintem az árak nem sokban különböznek attól, amit utoljára a tengerparton láttam. Viszont a Balaton környékéről nagyon jó véleményem van. Sokat változott, mióta nem jártam ott. A Balaton is szuper volt, utóbbi látogatásomkor szigetek voltak benne és bokáig ért. Idén még úszni is tudtam benne. Hőmérséklete kezdetekben langymeleg volt, mivel a hőségrekordok körül érkeztünk oda. Ilyen melegnek még nem éreztem tavat. Utána volt pár napos lehülés, ami alkalmas volt arra, hogy elmehessünk pizzázni, tekézni, kártyázni. Meleg napokon persze mindig lent voltunk a strandon. Imádok a parton sajtos tejfölös lángost enni. Minden nap Balatonföldváron a Neptun étteremben ettünk, ami svédasztalos volt hatalmas választékkal, és annyi meleg kaját szedhettél magadnak amennyit csak akartál. Mindezt 1000 Ft-ért. Szerintem teljesen korrekt.  Összességében elég jól éreztem magam. Negatívumként csak a szerintem túl magas árakat és a sok bunkó magyar embert tudom csak felhozni. Nem, nem a vendéglátókra gondoltam, mert azok nagyon korrektek, hanem azokra akik valószínűleg azért mennek nyaralni, hogy másoknak elvegyék a kedvét ettől, és akiknek a 3 éves gyerekük hamarabb káromkodik mint köszön. Még gondom volt közlekedéssel is, mert elég sok időt töltöttünk dugóban. De így jár aki hétvégén indul nyaralni.

Balatoni nyaralás

Most egy kicsit távol leszek. Tudom, fura egy ilyen bejelentés, miután hónapokig hanyagoltalak titeket, de majd igyekszem sokat írni. Most kell egy kis kikapcsolódás. Idén nem megyek távoli országokba, csak ide a Balaton partjára. Ennek egyrészt anyagi okai vannak, másrészt most idővel sem úgy állunk. De jó nekünk itt határon belül is, csak itt ki kell kapcsolni majd a telefont, nehogy utolérjen a munka. Addig is jó nyaralást mindenkinek aki megteheti.

Síeltem, láttam, visszamennék

Hétfőn hazaértem. Azért nem írtam idáig mert túl kellett esnem a vizsgáim felén. Az utazással nem volt semmi gond, 6-7 óra alatt kint lehettünk Bad Goisernben. Odafele mondjuk volt egy kis köd, de a határnál egyik oldalon sem kellett sokat várnunk. A szállás tipikus ifjúsági szálló volt, de nagyon otthonos és még reggelit is kaptunk. A tulajdonos házaspár hölgy tagja beszélt angolul, németül, románul (Romániából költözött oda) és értett egy picit magyarul is. Az első napot egy kis kirándulással töltöttük, felmértük a terepet. A sípályákhoz mentünk először. Mivel az idő ott is olyan kellemes volt mint itthon, így havat nem nagyon találtunk, a hóágyúk azonban működtek. Úgy tűnt mindent megtettek a turistákért, ha nincs hó, akkor csinálnak. Ezután körülnéztünk egy-két közeli városkában és Salzburgban. Nézelődtünk, forralt bort és puncsot iszogattunk és élveztük a város szépségét. Tényleg olyan szép, mint ahogy mások is mesélték nekem, és a karácsonyi vásárok ott is különleges hangulatot adtak neki. Ahogy hazaértünk, egy kis kártyázás és beszélgetés után lefeküdtünk aludni, hogy minél több energiánk legyen a síelésre. A Dachstein-West sípályáin voltunk. Az árak kicsit húzósak, egy napos bérletért símán elkérnek 30 eurót. A pályák minősége nagyon jó, és az osztrákok is nagyon kedves emberek. Nem egyszer hallottam magyarokat beszélgetni. Pozitívum volt hogy alig kellett sorban állnunk, és a jegyekben is rádiófrekvenciás chipek voltak, így a beléptetőrendszer is tökéletes volt. Elég ha csak az ember zsebében van a jegy, beáll az ajtóba és mehet is. Hódeszkások közt is kedvelt lehetett a pálya, mert voltak jópáran. A harmadik napon csomagoltunk és hazafelé jövet beugrottunk Bécsbe. Kellemes kis utazás volt így a tél elején. Egyáltalán nem bánom, hogy síelni mentem ahelyett, hogy vizsgára készülnék

Németországi élménybeszámoló

Nos, hazaérkeztem Németországból. Ismét sikerult egy olyan helyre csöppennem, ahol teljesen más minden, mint itthon. Az emberek gondolkodása is teljesen más. A szomszédok kedvesek egymáshoz, és ha valakinek születésnapja van, az egész utca összejön, hogy megünnepeljék. A környék tiszta és csendes, olyannyira, hogy az ember el sem hinné, hogy létezik ilyen. A tűzcsapokat pedig kifestik, mert az úgy mókásabb

Ahhoz képest, hogy végig autópályán mentünk, nem volt egyszerű kijutni. Szakadt az eső és a német autopályákon rengeteg dugó volt így 18 óra kellett ahhoz, hogy megérkezzünk. Ez a bő egy hét nagyon kevés volt. Zsúfolt volt a programunk és egy percig sem unatkoztunk. Mivel Hartheim ott fekszik a francia határ mellett kétszer is átugrottunk Franciaországba. Először ellátogattunk egy energiamúzeumba (igen, nekem ez mániám, mióta egy megújuló energiaforrásokról szóló projekten részt vettem még a sulival Németországban), késöbb pedig Paul vitt el minket egy Colmar nevű kis francia városkába. Itt bevásároltunk sajtokból és csináltunk egy gyors városnézést. És igen, egy magyar embert is érhetnek meglepetések, ha Colmarba utazik, abba a városba, ahol elkészült az amerikai szabadságszobor. Egy szoborra lehetünk figyelmesek, ami egy Lazarus nevű emberkét ábrázol tokaji szőlővesszővel a kezében. Kiderült hogy régen ő hozta a szőlővesszőket Magyarországról és erre vezethető vissza az Elzász környéki bortermelés. Érdekes…

Német nagyvárosok közül kettőt látogattunk meg: Freiburgot és Mannheimot. Freiburgban felmásztunk a Münsterbe, körbenéztünk a vásárban és sétáltunk egy nagyot a városban. Mannheimban egy pap ismrősüknet látogattuk meg, aki most épp egy kórházban dolgozik. Körbevezetett minket a kórházban, majd az épület tetejéről a helikopterleszálló pályán megmutatta a várost felülnézetből. Mannheim már egy igazi nagyvárosnak mondható. Gyalog is közbejártuk a nevezetességeket, majd egy sportkocsival elmentünk kávézni.

Ellátogattunk Ebringenbe egy barátunkhoz. Ő a levéltárban dolgozik, és régi könyveket, adatokat dolgoz fel és digitalizál. Szivesen mutatta be a munkáját, és azt, hogy min dolgozik. Fura érzés volt a többszáz éves könyveket lapozgatni. Itt még elmentünk bort kóstolni, amik annyira ízlettek nekünk, hogy nem kevés pénzt hagytunk ott pár üveg borért.

Mint kiderült nagyon jó időpontban mentünk, mert ilyenkor vannak a borfesztiválok is. Mi meg is látogattunk egyet. A borok finomak voltak, az ételekre először furcsán néztünk, mert elég érdekes összetételűek voltak (vöröshagymás hús fokhagymaszósszal, hagymás sütemény…), de az ízükkel nem volt semmi gond.

Mivel kell egy kis mozgás is, elmentünk túrázni a Belchen-re. Nagyon szép volt, megéri ott egy hosszabb túrát szervezni, sőt télen síelni is lehet. Mi sajnos csak lanovkával mentünk a vülgyből a csúcsra.

A hazafele utat már kevésbé fárasztóra terveztük. Félúton megpihentünk Ausztriában, az Attersee-nél. Az is egy gyönyörűszép hely, és ha csak aludni áll meg az ember ott, csak fáj a szíve, hogy nem maradhat tovább. Főleg nekem, mivel én imádom Ausztriát.

Bár az időjárás nem igazán volt jó, mi mégis igazán jól éreztük magunkat, csak a fáradtság nyomott el minket néha. Mindenkinek tudom ajánlani a környéket úticélul. Én egész biztosan visszatérek majd, amint lesz rá alkalmam. Túl sok képet nem tudtam sajnos feltölteni, de ezt a keveset megtaláljátok itt.

Erdélyországi élménybeszámoló

Tegnap este értem haza Erdélyből. Egyszerűen imádom azt a helyet. Hegyek, fenyők, friss levegő és kedves magyar emberek. Egy cseppet nehéz kijutni, de szerintem mindenképp megéri. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen út után teljesen megváltozik az ember világlátása.

Az utakról csak annyit, hogy a kocsi nem biztos, hogy szeretni fogja, így ha valaki félti az autóját annak ajánlatosabb végig a jó minőségű utakon menni. A határt átlépve úthasználati díjat kell fizetni, azaz ilyen kis matricát kell vásárolni, különben könnyen megbüntethetik az embert. Útba ejtettük Déva várát is, mégiscsak kultúrálódjunk egy kicsit. Ha kijut az ember onnan már minden simán megy, az emberek többsége tud magyarul. Mi Csíkmindszenten egy baráti családnál voltunk. A házak nemrég még a 60 évvel ezelőtti itthoni állapotokat mutatták de már más a helyzet. Már van tv, műholdvevő, PC, DVD lejátszó. De azért még mindig arra ébredünk, hogy a tehéncsorda elvonult az ablak alatt. Az ottani emberek nagyon vendégszeretőek, és ott minden fogyókúrának lőttek. Ki tudna ellenállni a fonom házisajtnak, házikenyérnek, túrós laskának, ordás süteménynek és a többi finomságnak. Már kezdtem elfelejteni milyen jó is a friss meleg tej. Esetleg fel lehet készülni arra, hogy háziborból és házipálinkából is jelentősebb mennyiséget kell inni, ha nem akarjuk megsérteni a házigazdákat. Egyik nap kimentünk a nagytízesi kutak utáni tisztásra egy kis piknikre. Voltunk vagy ötvenen és vagy négy tűz égett. Igen a kinttartózkodásunk nagyrészét tette ki az evés és az ivás.Kultúrálódtunk és sétáltunk is. Egyik nap Parajdra mentünk a sóbányáma, körbesétáltuk a Medve tavat és végül bevásároltunk Korondon. Másik nap Csíkszeredán voltunk városnézőben, múzeumban. Voltunk a Büdösben is, kokojzát (áfonyát) szedtünk, szalonnát sütöttünk. Voltunk ilyen büdös gödörnek nevezett valamiben, ami elméletileg gyógyító hatású. Ha jól éreztem ilyen szénsavas volt a levegő és állítólag nagyon sok mindenre jó. Csíkmindszenten még vasárnap voltam szentmisén, amit szintén ajánlok mindenkinek ha egyszer ott van. Nem hagytam ki a lehetőséget, hogy lovagolhassak is egyet. A házigazdánk volt olyan kedves, hogy felszerelt nekünk egy hintót, és azzal utaztuk körbe a környéket.
És még egy kis gasztronómia. Ha valaki szereti a finom sört annak ajánlom kint a Ciuc (Csíki) sört.

Remélem talán sikerült másoknak is kedvet csinálni egy Erdélyi kiránduláshoz. Mostanában tudom az a divat, hogy tengerpartra és síelni megy az ember. Ez látszik Erdélyben is, sokan panaszkodnak, hogy kevesebb magyar turista látogatja meg őket. Ennek ellenére elég sok magyar rendszámú auztót és motort láttunk út közben. Mindenesetre mindenkinek tudom ajánlani Erdélyt uticélul, mert tényleg egy csodálatos és feledhetetlen élménnyel lehet gazdagabb az ember.

Készítettem fotókat, amikből néhányat megnézhettek itt