Kipróbáltam a Windows 7-t

Nekem a Linux a fő operációs rendszer a gépemen, de azért elég gyakran kell használnom Windowst is. Amikor a Vista megjelent, én nem igazán láttam benne semmi jót, de azért mégis váltottam rá, mert attól még jobb volt a 8 éves Windows XP-nél. Már egész jól kibékültünk, de azért kíváncsi lettem a Windows 7-re. Meg arra is, hogy a Microsoft hogyan próbálja kiengesztelni a Vistában csalódott ügyfeleit.

Letölteni nem volt egyszerű, mert mindenki egyszerre vetődött rá. Én gyorsan megszereztem a serialt, utána torrentről töltöttem le a telepítőt. Nem volt külön partícióm, se felesleges gépem, így VirtualBox virtuális gépre telepítettem fel. Eszméletlen lassúságra számítottam a Vistából kiindulva, de valahogy nem így történt. Ez már jó jel. A telepítés egyszerű és gyors volt. Bejelentkezve nem a szokásos kép fogadott, az első nagy látható változás a tálca. Első ránézésre KDE beütése van, de a kezelése inkább a Mac OS X Dockjára hasonít (csak éppen van rajta start menü, óra, értesítési felület, amik nagyjából semmit se változtak). Ezen kívűl túl sok lényeges különbség nincs, Aero majdnem ugyanaz mint Vistában, viszont használhatunk hozzá egérgesztusokat ablakműveletekhez. Egyvalami viszont még mindíg hiányzik nekem a Windowsból: a munkaasztalok. Az új tálca enyhíti a problémámat, de akkor is szükség lenne rá.

Nagyobb változások inkább a háttérben történtek. Ha a kedves felhasználó nem a biztonságot hanem a kényelmet részesíti előnyben, akkor rendszergazda módban nem olyan tolakódó az UAC, ami engedélyeket kér a műveletekhez. Én azért itt hiányolom azt, hogy jelszót is kérjen. Érdekes dolognak tűnik ez a HomeGroup, aminek elméletileg az a feladata, hogy egyszerűen megoszthassunk bizonyos tartalmakat otthoni hálózaton. Nem volt alkalmam tesztelni, de ha úgy működik, ahogy gondolom, akkor örülni fogok neki.   A rendszerüzeneteket, a hibaelhárítást és a rendszervisszaállítást belegyömöszölték egy Action Center nevű dologba, amivel nem igazán kerültem közelebbi kapcsolatba, csak akkor amikor jelezte, hogy új hardver van és hogy frissítsek vírusadatbázist.

Az operációs rendszer szerintem nem hozott olyan eszméletlenül sok újítást, olyat meg főleg nem ami más rendszerekben nem lett volna megtalálható. Viszont az egész rendszer oylan lett, amilyennek már a Vistának kellett volna lennie. Egy hónap használat után én kellemesen csalódtam benne. Mivel a médiában is elég pozitív visszhangot kapott, így a siker szerintem borítékolható. Főleg hogy lassan vége az XP támogatottságának, és valamire váltani kell (és az biztos nem rosszsajtójú Vista lesz).

Google Browser Sync utód: Mozilla Weave

Sokan vagyunk úgy, hogy nem egyetlen gép előtt böngészünk. Van egy a munkahelyen/iskolában, van egy otthon, van laptop, meg ki tudja még hol internetezik az ember. Persze így sok fejfájást okozhat az, hogy a könyvjelzőket nem a memóriánkra, hanem a böngészőre bízzuk. Ezért is szerettem nagyon a Google Browser Sync nevű csodát, amivel minden böngészőbeli adatomat titkosítva tárolhattam a neten, így szinkronban volt minden böngészőm. Idő közben kijött a Fifefox 3.0, ami már teljesen új könyvjelzőkezelést valósít meg, így hirtelen használhatatlanná vált ez a kedves kis kiegészítő. Sokfelé keresgéltem alternatíva után, de én szívem szerint a jól megszokott kiegészítőhöz vártam volna frissítést. Sajnos nem jött és nem is fog jönni. A fiúk a Google-nél befejezték a bővítmény fejlesztését, így a Google Browser Sync oldaláról már le sem lehet tölteni (a forráskódot viszont feltették a Google Code-ba, hogy hátha akad valaki, aki okos dologra tudja használni). Helyette két alternatívát ajánlottak fel: a Mozilla Weave-t és a Foxmarks-ot. Ha az ember nem akarja papírcetliken tárolni a a könyvjelzőit és előzményeit (miért tenné ezt, írtó nagy marhaság lenne), akkor alternatívát kell választani, ami azért nem is olyan egyszerű. A weave okosabb, viszont még béta. Engem nem tart vissza a béta állapot, hisz még a Gmail is az 4 éve, mégsincs vele semmi probléma. Másrészt a Mozilla egy olyan cég amire szívesen rá is bízom a személyes adataimat (remélem jól teszem).
A dolog nem volt olyan egyszerű, mint ahogy gondoltam. A telepítés nem sokkal bonyolultabb, mint a Browser Sync-é volt, de első nekifutásra nem akart beengedni. Minden lehetséges kombinációt kipróbáltam, de aztán arra gondoltam talán kétszer félregépeltem a titkosításhoz szükséges kulcsszót. Tehát újraregisztráltam. Aztán mégegyszer. Itt jöttem rá, hogy nem bennem van a hiba, így elkezdtem keresgélni a neten. Találtam is megoldást: Az Ubuntu által szállított Firefox csomaggal vannak gondjai, így letöltöttem a hivatalos oldalról a tűzrókát, amivel tökéletesen működött. Ez nem is jött rosszul, mert egyéb problémáim is voltak vele. Hozzáteszem a Mac-es Firefox-al sem akar együttműködni, de gondolom ezt a problémát majd kijavítják. Még mindig csak könyvjelzőket és címkéket kezelek vele, a többi személyes adatot, mint például a jelszavakat jobban szeretem fejben tartani. A cucc nagyjából úgy működik mint a google browser sync, így nem volt nehéz váltani. Kicsit okosabb is, de nem hiszem hogy kihasználnám az egyéb képességeit egyelőre. A világ ismét megmenekült, hála a Mozilla Labs-nek. Köszönjük!

Update:

Mint kiderült, macen azért voltak problémák, mert még PPC ketyeg benne, erre létezik nem hivatalos verzió, ami letölthető innen.

Az ubuntu hivatalosan szállított Firefox-jára is telepíthető a kiegészítés, csak telepíteni kell a libnss és a libnspr javított verzióit. Ezek letölthetők innen és innen.

A postból kimaradt, hogy kicsit lassabb, mint a google sync, de nem túl zavaró, csak kilépésnél kell várni egy kicsit többet.

Telepítettem az SP1-et Windows Vista-ra

A Windows Update-ben már pár napja megjelent az SP1. Nem szeretek ilyen dolgokba megfelelő előkészületek miatt nekivágni, így megvártam amíg egy kevés időm lesz. Backupoltam, kicsit rendbe raktam a rendszert a művelet előtt. Nem is jártam ezzel rosszul, mert mint kiderült, kell némi lemezterület a művelethez. Nem tudok pontos értéket mondani, de elég nagy lemezterület került lefoglalásra a telepítés során. A másik húzós dolog az idő volt: kb. egy óráig tartott a telepítés letöltés nélkül, 1 újraindulással. Más postok, amiket olvastam ott voltak gondok a telepítéssel, itt minden zökkenőmentesen ment. A számomra legfontosabb progikat ellenőriztem, és mindegyik problémamentesen működik.

Előrendeltem Ubuntu 8.04-et

Eddig mindig a linuxos portálokat figyeltem, hogy mikor lehet előrendelni shipiten az új ubuntu kiadást. Most vagy nem írtak róla, vagy elkerülte a figyelmem, de most délután amikor felmentem a shipitre, már ott volt. Gyorsan rendeltem is, és mivel még nincsenek legyártott lemezek, gondolom ugyanakkor kapom meg mint bárki más. A hagyományos módon már csak 1 lemezt lehet rendelni. Indokolt esetben mondjuk rendelhetnék többet is, de akkor sokkal késöbb kapnám meg. Így sajnos nem nagyon fogom majd tudni osztogatni a lemezeket, pedig sokkal elegánsabb mint egy újraírható CD-n odaadni bárkinek. az előző LTS-ből még 5 darabot küldtek. Szerintem LTS-re való tekintettel lehetne többet is. Tudom, tudom, ajándék lónak ne nézd a fogászt…

Megérkeztek a Gusty Gibbon CD-k

Tudom, hogy nem én vagyok az első, és sokan már a hét elején megkapták, de szokás szerint bejelentem, hogy megérkeztek az Ubuntu Gusty Gibbon CD-im. Akik nem kapták még meg, azoknak már biztosan nem kell sokat várni rá.

Flash videók mindenhol

Egyre általánosabb, hogy a honlapokon flash alapon osztanak meg videókat. Ez jó, mert egyrészt nem kell a kodekekkel vesződni, másrészt átlag felhasználónak ez a legegyszerbb. Viszont ez nem jogosít fel senkit arra, hogy indokolatlanul idióta flash videókat tegyen mindenhova, ahol a közölnivaló fél sor szöveg. Ami most kicsapta nálam a bztosítékot, az a Gmail spam-fighting videója. De utalhatnék akár egyes cisco reklámokra is (pl. netacad kid). Azért kontrasztként megemlítem a wikimedia adománygyűjtő videóját is, mert az viszont nagyon jól sikerült. Tényleg egy olyan projekt, amit érdemes támogatni.

Mi az a Last.fm, és egyáltalán mire jó?

Többen kérdeztétek már tőlem, hogy mi az a Last.fm, és már régóta akartam is írni valami kis kedvcsinálót a dologhoz.

A Last.fm igazából több minden egyben. Először is egy nagyon jó internet rádió, amihez csak egy alkalmas szoftver kell, vagy egy böngésző flash pluginnel. Egy átlagos háztartásban a kettő közül általában előfordul legalább egy. Rádiót hallgathatunk műfaj szerint, előadó szerint, “címke” szerint, vagy akár csoportok szerint is. Ha nem tetszene egy szám, simán át lehet ugrani és jöhet a következő. Számokat lehet a kedvencként megjelölni, utálni és letiltani vagy akár ajánlani barátnak. Másodszor a Last.fm remek audio scrobbler, ami azt jelenti, hogy pluginekkel felfegyverzett mediaplayerek segítségével statisztikát készíthetünk arról, hogy milyen zenét milyen gyakran hallgatunk. Miért lenne jó nekünk mindenkivel megosztani, hogy mikor milyen zenét hallgatunk? Szerintem nagyon hasznos tud lenni, ha valami új zenére vágyunk, sőt maga a Last.fm kínálja fel azokat a zenéket, amik az ízlésünkhöz a legközelebb állnak. Aki viszont szégyenli, hogy milyen zenét is hallgat, az egyszerűen ne használjon ilyesmit. Harmadrészt a Last.fm egy nagyon jó közösségépítő rendszer. Meg lehet írni a véleményedet zenekarokról, albumokról, koncertekről, lehet üzeneteket küldeni egymásnak, lehet csoportokat létrehozni, új embereket lehet megismerni akiknek ugyanolyan zenei ízlésük van mint neked, és őket akár fel is veheted barátnak. Ezeken kívül a Last.fm egy nagyon jó információs rendszer is. Rengeteg együttesről jelenít meg neked információkat, látod ha új album jött ki sőt a többi Last.fm felhasználónak hála láthatod az aktuális koncerteket és fesztiválokat is. A Last.fm méghozzá ezeket a funkciókat vegyíti is. Értem ezalatt azt, hogy lejátszás közben jelenít meg információkat zenekarokról, látod, hogy melyik ismerős milyen koncertre szándékozik elmenni, hallgathatod mások rádióját… stb. Szerintem egyetlen hátránya lehet itthon, hogy nem igazán tud magyarul, így egy kis nyelvtudás kell hozzá. Szerintem szinte mindent tud, amire egy zeneimádónak szüksége lehet, egyedül talán még a dalszövegek hiányzanak.

Én akár tanulok, akár dolkgozok, szükségem van zenére, és az ember nem mindig hordhaja magánál zenegyűjteményét. A last.fm-het csak internetkapcsolatra és egy böngészőre van szükségem. Régen szerettem a yahoo music-ot is, csak annak van egy óriási hiányossága: csak IE-vel hajlandó működni, és korlátozva volt, hogy mennyi számot ugorhatok át óránkét.

Ne feledkezz meg a tejről

Gondolom ti is sokszor vagytok úgy, hogy elvesztek a tennivalóitokban, elfelejtetek fontos határidős dolgokat miközben megpróbáljátok utolérni saját magatokat. Én már nagyon sok mindennel próbálkoztam, de általában csak a mobilomba írom be a fontos tennivalókat, mert arra gyakran ránézek, és majdnem mindig nálam van. Nemrég találtam rá a rememberthemilk.com címen elérhető csodára. Itt elég jól számon lehet tartani a tennivalókat és rengeteg szolgáltatást nyújt. Emékeztetőket küldhetsz magadnak SMS-ben, mailben, vagy bármilyen IM-en keresztül. Együt tud működni iCal-al és Google Calendarral is. A tennivalókat csoportokba szervezeted, láthatod mit kell csinálnod a közeljövőben, vagy épp miről feledkeztél meg. A teendőidet megoszthatod, vagy e-mailben emlékeztethetőt küldhetsz másoknak vagy saját magadnak, és a webes felületen azonnal meg is jelenik. A tennivalókat térképen is el lehet helyezni, bár én ezt nem igazán használom. De tudjátok mi tetszik nekem az egészben? Az egész felület annyira egyszerű és átgondolt, hogy nem tudom elképzelni hogyan lehetne még hatékonyabbá varázsolni. Ha az ember veszi a fáradtságot, hogy megjegyezze a gyorsbillentyűket is, akkor úgy érzi, hogy gyorsabban nem is kezelhetné a teendőit. Ráadásul pár hete már magyar felülettel is rendelkezik, és ha nem tetszik a dolog, akkor törölheted magad a rendszerből. Szerintem, ha ti is kipróbáljátok, akkor annyira fogjátok szeretni, mint én.

Egyedül az nem tetszik, hogy ismét mindent felteszek magamról a netre, és nem lehetek biztos benne, hogy nem fér akárki hozzá. Bár ezek az adatok (talán) nem annyira kényesek, így nincs túl sok okom félteni őket, meg már úgyis mindegy . Egyszer talán valaki majd filmet forgat az életemről

Super Grub Disk

Egy hete van fent a Vista. Azóta nem linuxoztam, mert alaposan ki akartam próbálni a rendszert. Most viszont már kezdtem kissé frusztrált lenni az Ubuntum nélkül. Már régebben találkoztam egy elég hasznos dologgal, aminek Super Grub Disk a neve, de csak most volt alkalmam kipróbálni. Mivel a Vista installal ugrott a grub, és persze hozzá nincs rendes boot manager, jön a szokásos grub-install. Ez viszont nem mindig kényelmes. Elő kell szedni egy livecd-t és ki kell adni mindenféle kezdőknek ismeretlen parancsot. Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert az Edgy CD-n van grub helyreállítás opció, de tegyük fel nem Ubuntut használok. Szóval az SGD segítségével scak 1-2 menün kell végig menni, hogy bootolhassunk egy operációs rendszert, vagy helyreállítsuk a grub-ot. Nálam tökéletesen működött. Fel lehet írni CD-re, floppyra, flashdrivera is. Szerintem hasznos lehet bizonyos helyzetekben, és szerintem gyorsabb is, mint a megszokott procedúra.

Windows Vista

Kipróbáltam a Vistát. Mostanában mindenki úgyis arról ír, meg hát engem is érdekelt, hogy a Beta2 óta mennyit változott. A Beta2-ről elég negatívan írtam a múltkor. Viszonylag könnyű dolgom volt, egyetemistaként ingyen letölthettem. Bár az MSDN-ről nem vagyok túl nagy véleménnyel.

Nos az install már rögtön szimpatikusabb volt, mivel nem rontotta el egyetlen partíciómat sem. Viszont továbbra sem értem, hogy például a háttérképet miért install közben kell beállítanom, egyéb fontosabb funkciókat meg miért nem. Pozitívum, hogy installkor szériaszámot nem kötelező megadni, így 30 napig tesztelhetjük ingyen a rendszert. Az install DVD-t viszont nem találtam meg a MS honlapján. Nekem szériaszámom is van, így a Businnes verzió települt.

A rendszer a Beta2-höz képest meglepően gyorsan indult ezután megpróbáltam minden felesleges dolgot kikapcsolni. A Vista viszont így is elég sok erőforrást zabál fel. 320 mega memória alapból ugrik, ezenkívül a merevlemezzel és a processzorral sem takarékoskodik. Ezzel alapból nem is lenne gond, mivel 2007 van. De felmerül a kérdés, hogy mire kell ennyi erőforrás? Ha a számomra felesleges dolgokat le tudnám kapcsolni, és így minimalizálni az erőforrásigényt akkor nem zavarna ennyire a dolog. Néha az oprendszer csak arra kell, hogy futtassunk szoftvereket rajta. A felület elég kellemes lett. A sidebart is rendberakták, a widgeteket gadgeteket ki tudom húzni az asztalra is. Viszont a dolgokat elég nehéz megtalálni. A MS-nak máig nem erőssége logikus és egyszerű felületet összehozni, de egy kis szenvedés után meg lehet szokni mi merre is van. Látszik, hogy erősen ügyeltek a biztonságra. Már majdnem elég értelmesen lehet kezelni a jogokat is. Van egy Adminisztrátorunk meg egy Userünk és érjük be ennyivel. Bár Userként már sokkal kényelmesebb használni a gépet. Ha valami fontos dolgot akarsz csinálni amihez privilégium kell akkor kér egy Adminisztrátor jelszavat. Viszont az r sugarú user nem fogja okosan használni továbbra sem a gépet ezért majd ügyesen szétbarmolja, ahogy szokta. Végülis igaz, fő a kényelmesség, nem a biztonság. Egy operációs rendszernél meg minek is törődnénk jobban a biztonsággal… Firefoxnál akadtak problémáim egy addon telepítésénél, amivel nem bírkóztam meg, inkább tettem fel egy Flock-ot. Hangkártya driverem sincs még a Live!-hoz, mert végre ezt is kiszedték a kerneltérből. Ezt megértem, várok türelmesen új driverre, addig használom az integráltat ami megy jól. Ez végre egy win amiben nincs messenger, tehát azt nem kellett leírtanom. A IE7-et gondolom mindenki ismeri már, arról most nem írnék. A Windows Mail viszont egy remek Thunderbird, ami külön fájlokba menti a maileket, ahogyan BeOS alatt is szerettem. A multimédia alkalmazások szerintem remekül sikerültek. A MediaPlayer elég jó médiakönyvtárat használ. Hogy miért nincs benne podcast támogatás az jó kérdés. A médiák adatait látom explorer alatt is, és valahogy az ezelőtti értékeléseimet is megtalálta. Másik remek alkalmazás a Photo Gallery, amivel alap szerkesztéseket is végezhetünk fotóinkon, vagy csak egyszerűen nézegethetjük őket. A médiaalkalmazásoknak kellemes, könnyen kezelhető és egységes felületük van. Üzleti alkalmazásokat is kapunk: határidőnaplót, kapcsolatkezelőt és még egy két egyéb finomságot amit nincs kedvem kipróbálni. Az indexelt kereső is hiányzott már nagyon. Néha nagyon meg tudja könnyíteni az ember életét. Másik dolog ami nagyon tetszett még, hogy például, ha átnevezel egy fájlt azt vissza tudod vonni. Eddig használt szoftvereink viszont koránt sem biztos, hogy tökéletesen futnak a Vistan, ehhez van külön progi, ami ezt kivizsgálja, ezen kívül értékeli is a gépet. Az én gépem 1-est kapott a régi videokarim miatt. De hát egy oprendszer kedvéért nem is fogok venni videokártyát. Az Aero-t úgyis csak parasztvakításnak tartom. Kicsit rosszul esett, hogy a linuxos partíciókat még mindig nem látja a Windows. Bitzos nem találtak hozzá elég dokumentációt. Egyébként is, más windowsokkal sem működik jobban együtt, Linuxal meg főleg nem. Még meg szeretném említeni az új könyvtárszerkezetet, ami jelentősen leegyszerűsödött és logikusabbá is vált. A Linux home könyvtára mintájára van egy Users könyvtár ami szerintem sokkal jobb mint a Document and Settings. Ezen kívül a gyökérben van a Windows és a Program Files könyvtár is, meg egy pár rejtett könyvtár amiket amúgy sem piszkálnánk. Úgy érzem így egyszerűbb kiigazodni a könyvtárak közt.

Így összességében nem rossz a rendszer. Ha az XP és a Vista közt kellene választanom akkor valószínűleg a Vista nyerne. De hogy komolyabb újítást nem hozott az tuti. Windowshoz képest jó, máshoz képest nem. Inkább úgy mondanám, hogy felzárkózott egy picit. Minden esetre nem egy nagy durranás. Valahogy úgy érzem, hogy még nincs kész ez a rendszer, és csak azért adták ki mert nem akarták tovább halasztgatni.