Foxmarks és Feedly

Mióta nem tudom használni a Google browser sync-et, a Mozilla Weave projektjével kísérletezgettem. Nem tudom van-e elégedett felhasználója aWeave-nek, de nekem a kezdetek óta rosszalkodott, pluszban gondjai voltak Linuxon és MacOSX-en. A fejlesztők részéről nem igen láttam nagyobb aktivitást, a helyzet nem akart javulni, így ma erőt vettem magamon és lecseréltem a Foxmarks nevű kiterjesztésre. Teljesen elégedett vagyok vele, minden azonnal működött.

Mivel már úgy benne voltam a dologban, kidobáltam néhány felesleges kiterjesztést, és nekifogtam egy RSS olvasó keresésének. Eddig nem volt kedvemre való kiterjesztés, a külön progikkal meg az a bajom, hogy azt gyakran elfelejtem elindítani. A Google readert használgattam, de oda is gyakran elfelejtettem ellátogatni. Ma viszont megtaláltam azt, ami nekem kell: a feedly nevű Firefox plug-int. Érdekessége, hogy egy lapon úgy rendezi el az olvasnivalót, mint ha egy magazint olvasna az ember. Persze oldalt külön ki lehet választani a forrásokat, sőt keresni is lehet. Tökéletesen együttműködik Google readerrel, így a forrásaimat se kellett külön felvennem. Ha hiányozna véletlen az olvasott oldal dizájnja, akkor sincs gond, mert a preview gombra kattintva beágyazva megjelenik az oldalon az eredeti oldal. Úgy érzem ez az eszköz felgyorsítja és kényelmesebbé teszi a napi hírolvasásokat számomra.

World of Goo

Mióta egyetemen vagyok, meglehetősen kevés időt szakítok játékra. Ma a híreket böngészve akadtam erre a gyöngyszemre, mert most adták ki a linuxos verziót. A játék neve World of Goo. Nagyon szimpatikus a játék látványa: egyszerű, mégis szép. Van benne egy nagy adag elvontság, ami számomra különösen szimpatikussá teszi.
Műfaját tekintve logikai játék, melyben goo nevezetű labdácskákból (amik élőlények) kell olyan szerkezeteket építeni, hogy a maradék át tudjon jutni a kijárathoz. Ehhez pedig egy remek fizikai motor párosul, ami a dolgunkat hivatott megnehezíteni. Az ingyen letölthető demó verzió csak az első fejezetet tartalmazza, aminek az első néhány pályája igen könnyű, de aztán fokozatosan elkezd nehezedni. Amikor a fejezet végéhez értem, sikerült annyira beleszeretnem a játékba, hogy komolyan gondolkodni kezdjek a megvásárlásán. 20 dollár mégsem olyan sok, és az ilyen fejlesztőket támogatni kell. Én az ilyen játékpokat kedvelem igazán, ami gondolkodásra késztet. Az utolsó pályán egy rejtvényt is villantott, amitovább növelte nálam a tetszés-indexet. Remélem sikerült felkeltenem mások érdeklődését is a játék iránt.

Színház: Pornográfia

Elég rég volt alkalmam színházba menni, úgyhogy nagyon megörültem ennek a lehetőségnek. A cím árulkodik, de nem arról szól, mint amit a legtöbben elsőre gondolnának. A darab elég modern. A londoni metrómerénylet idejében játszódik a történet. És valóban igazi kemény lelki pornográfia. Kiválóan ábrázolja azt a káoszt, züllöttséget és durvaságot amit a legtöbb nagyvárosban láthatunk szerte a világon. Az értékrendek ilyen felborulását olyan abszurd formában vágja a közönség arcába, hogy arra csak nevetéssel lehet válaszolni (pedig sírni kellene). És ami külön tetszett, hogy az emberek minden arcát bemutatták, méghozzá külön emberek akik egyszerre voltak színpadon. Az én baráti társaságomból akik ott voltak még, szerintem sokan nem értették meg a darab üzenetét. Engem nagyon megfogott, mert nagyjából azt mutatta, amit én sajnos elég gyakran látok, bár az elején kicsit nehezen sikerült felvennem a fonalat . Nem azt mutatta ami szép, hanem inkább el akart gondolkodtatni, hogy merre is tart most a világ (de ezt elég keményen tálalva). Kár, hogy olyanok nem igazán járnak ilyen előadásokra, akiknek leginkább gondolkozni kellene ezen. Bár ha ott lettek volna, akkor meg valószínűleg nem jutott volna el hozzájuk az üzenet, inkább csak röhögtek volna a vulgáris kifejezéseken, meg a kínos helyzeteken. Örülök, hogy meg tudtam nézni az előadást, úgy jöttem ki a színházból, hogy kaptam valamit.

Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, akkor itt találsz több információt.

Kipróbáltam a Windows 7-t

Nekem a Linux a fő operációs rendszer a gépemen, de azért elég gyakran kell használnom Windowst is. Amikor a Vista megjelent, én nem igazán láttam benne semmi jót, de azért mégis váltottam rá, mert attól még jobb volt a 8 éves Windows XP-nél. Már egész jól kibékültünk, de azért kíváncsi lettem a Windows 7-re. Meg arra is, hogy a Microsoft hogyan próbálja kiengesztelni a Vistában csalódott ügyfeleit.

Letölteni nem volt egyszerű, mert mindenki egyszerre vetődött rá. Én gyorsan megszereztem a serialt, utána torrentről töltöttem le a telepítőt. Nem volt külön partícióm, se felesleges gépem, így VirtualBox virtuális gépre telepítettem fel. Eszméletlen lassúságra számítottam a Vistából kiindulva, de valahogy nem így történt. Ez már jó jel. A telepítés egyszerű és gyors volt. Bejelentkezve nem a szokásos kép fogadott, az első nagy látható változás a tálca. Első ránézésre KDE beütése van, de a kezelése inkább a Mac OS X Dockjára hasonít (csak éppen van rajta start menü, óra, értesítési felület, amik nagyjából semmit se változtak). Ezen kívűl túl sok lényeges különbség nincs, Aero majdnem ugyanaz mint Vistában, viszont használhatunk hozzá egérgesztusokat ablakműveletekhez. Egyvalami viszont még mindíg hiányzik nekem a Windowsból: a munkaasztalok. Az új tálca enyhíti a problémámat, de akkor is szükség lenne rá.

Nagyobb változások inkább a háttérben történtek. Ha a kedves felhasználó nem a biztonságot hanem a kényelmet részesíti előnyben, akkor rendszergazda módban nem olyan tolakódó az UAC, ami engedélyeket kér a műveletekhez. Én azért itt hiányolom azt, hogy jelszót is kérjen. Érdekes dolognak tűnik ez a HomeGroup, aminek elméletileg az a feladata, hogy egyszerűen megoszthassunk bizonyos tartalmakat otthoni hálózaton. Nem volt alkalmam tesztelni, de ha úgy működik, ahogy gondolom, akkor örülni fogok neki.   A rendszerüzeneteket, a hibaelhárítást és a rendszervisszaállítást belegyömöszölték egy Action Center nevű dologba, amivel nem igazán kerültem közelebbi kapcsolatba, csak akkor amikor jelezte, hogy új hardver van és hogy frissítsek vírusadatbázist.

Az operációs rendszer szerintem nem hozott olyan eszméletlenül sok újítást, olyat meg főleg nem ami más rendszerekben nem lett volna megtalálható. Viszont az egész rendszer oylan lett, amilyennek már a Vistának kellett volna lennie. Egy hónap használat után én kellemesen csalódtam benne. Mivel a médiában is elég pozitív visszhangot kapott, így a siker szerintem borítékolható. Főleg hogy lassan vége az XP támogatottságának, és valamire váltani kell (és az biztos nem rosszsajtójú Vista lesz).