Új monitort vettem

Jó informatikusként rengeteget ülök a gépem előtt. Eddig a vizuális élvezetet egy 17″ LG T710B flatron monitor szolgáltatta. Még 2003-ban vettem, és tényleg nagyon jó szolgálatot tett. Igazából az idő nem is fogott rajta. Nem azért cseréltem le, mert bármi baja lett volna, csak egy LCD monitor mégis csak kellemesebb a szemnek. Nézelődtem sokáig, és gondoltam, hogy ha már új monitort veszek, akkor az legyen igazán jó. Így döntöttem végül egy Samsung SyncMaster 226cw mellett. Nagyon jó vétel volt, bár nem a legolcsóbb. Kicsit mondjuk féltem a TN+Film paneltől, de ez alaptalannak bizonyult. A képátló 22″-os ami nem csak akkor jó, amikor filmet nézek, hanem munka közben is, mivel jóval több mindent láthatok egyszerre. Itt már tényleg értelmetlenné válik az, hogy teljes képernyőn futtassak bármilyen alkalmazást is. A színek nagyon élénkek, az 1:1000 kontrasztarány is nagyon meggyőző a 2ms válaszidővel együtt. Többször tesztelgettem, de egyetlen hibás alpixelt se sikerült találnom. Minden fillért megért, és ha ismét vennem kéne monitort, ugyanezt választanám.

Egyedül a bolttal voltak problémák. A szegedi extreme digitalban vásárolltam. Viszont a monitort addig meg se nézhettem, amíg nem volt róla számla. Ez azért érdekes, mert egy kiskereskedésben nekem jogom van megnézni a terméket mielőtt megveszem. Az ember meg monitort nem igazán úgy vásárol, hogy majd lesz valami. De mivel neten rendeltem meg, így megvolt az a jogom, hogy ha nem tetszik, indoklás nélkül visszaadom és akkor még vissza is kapom a pénzem. Csak mivel tisztában voltam a jogaimmal, onnantól kezdve én voltam a buta, az eladó az okos, és nem fogta vissza magát amikor bunkó megjegyzést akart tenni. Így a boltból keserű szájízzel jöttem ki, de legalább jó terméket választottam.

Egon és Dönci

Az Egon és Dönci című animációs film egy újabb magyar alkotók által készített csoda. Először torrentoldalakon hallottam róla, mert jó darabig tilos volt feltölteni, tekintettel arra, hogy magyar alkotás. Ma viszont szerencsém volt megnézni. Az első pár percben néztem bután, mert teljesen más volt, mint amire számítottam. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem is nagyon néztem utána. Ennek ellenére nem kellett sok időnek eltelnie, hogy beleszeressek. A képi világ különleges, de mindenképp lenyűgöző. Túl sok párbeszédre ne számítsunk, a hablatyból néha viszont kitűnik egy-egy magyar szó. A történet engem nagyon megfogott: Egy távoli galaxisban él Egon a kövér macskájával, Döncivel. Egy napon a bolygón landol a Voyager 3, aminek hatására űrhajót építenek, hogy ellátogassanak a Földre.
A szereplők nagyon jópofák, és a film tele van vicces és érdekes momentumokkal. A mondanivalója is sokkal mélyebb, mint amennyit első blikkre lát az ember. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg, és ha teheti, vegye meg, támogatva ezzel a készítők munkáját. Minden magyar igazán büszke lehet erre a színvonalas alkotásra.