Programozási csapatversenyen voltam

Vasárnap korán kellett kelnem mert mentem Szegedre programozási csapatversenyre. Szerencsére akkor kellett visszaállítani az órát, így nem zavart annyira, hogy hajnali 5kor kellett kelnem . A verseny az ACM programozási verseny része volt, így nem is számítottunk semmi jóra … és igazunk lett. Kilenc feladatot kaptunk, ebből sajnos egyet sem sikerült tökéletesen megoldani a kiszabott 5 óra alatt. Az is akadályozott, hogy az angol szövegben kicsit nehéz volt megfogni a lényeget, mert nagyon sok felesleges szöveg volt mellette. Ha részpontokat is kaphattunk volna, akkor talán esélyünk is lehetett volna, de így csak tapasztalatot szereztünk. Sebaj, jövőre úgyis mi nyerünk!!! Két csoportnak sikerült egy feladatot megoldaniuk. Gratulálok nekik!

Gyermekbarát játékok

Ha az ember sétál az utcán, nem árt ha lát is, nem csak néz. Nem csak azért, mert ilyenkor ősszel minden szép színes, hanem mert mindenféle vicces dolgot lehet látni (többek közt kétfarkú kutya plakátokat). Én tegnap ezt találtam:

Igen, egy csúszda betonból. Időtállóságát már bizonyította, hisz a módszerváltás előtti szocialista időkből maradt ránk. Vajon EU kompatibilis? Azért kíváncsi lennék rá, hány anyuka engedné rá a gyermekét…

Az alkimista

Már A Nagy Könyv című műsorban felfigyeltem erre a könyvre. Igazából addig nem is nagyon hallottam Paulo Coelho-ról. Valaki azt említette nekem, hogy ez a könyv üres és nem nagyon szól semmiről. Én ennek pont az ellenkezőjét gondolom. Az alkimista nagyon könnyen olvasható, van cselekménye és mondanivalója. Én teljes mértékben tudtam azonosulni a könyvvel, mert az én életfilózófiám passzol a könyv üzenetéhez: nem szabad hagyni, hogy egyik napról a másikra éljünk, próbáljuk meg véghezvinni álmainkat, végigvinni saját személyes történetünket, mert csak így lehetünk igazán boldogok az életben. Ezek után nem is csodálom, hogy Magyarországon ekkora siker lett ez a könyv, és egészen biztos, hogy megveszem majd Paulo Coelho egy másik könyvét is.

Az idő rövid története

Ezt a könyvet még ajándékba kaptam, de azelőtt is sokáig készültem rá, hogy megvegyem. Azóta már harmadjára olvastam el. Stephen Hawkingot csodálom tudása miatt, és azért, mert betegsége ellenére életben tudott maradni, és életét továbbra is a tudománynak szentelni. A könyv elég olvasmányos, de ha az ember meg is akarja érteni, nem ajánott fáradtan elkezdeni olvasni. Van benne csillagászat, történelem, fizika, tehát minden ami kell ahhoz, hogy megpróbálhassuk megérteni, magát a világegyetem működését, és azt, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Ebben a képek is nagy segítséget nyújtanak. Minenkinek ajánlom Az idő rövid történetét, akit érdekel a téma és még nem olvasta.

 

Színház – Utazás

Tudom, ezt az írást sem kapkodtam el… Igazából akartam hamarabb is írni erről, de képtelen voltam rá. El kellett telni egy kis időnek. 1956 50. évfordulójára készítettek egy rockoperát, amiben főként egyetemisták szerepeltek. Ez már önmagában elég ok ahhoz, hogy elmennyek, de még érdekelt is a téma. Kicsit későn mentünk a jegyekért, de szerencsénk volt. Hétfőre a díszbemutatóra nem tudtunk elmenni gyakorlat miatt, de keddre szereztünk jegyet a második sorba, viszonyleg olcsón: 1820 Ft-ért. Aki volt mostanában a Szegedi Nemzeti Színházban, az tudja milyen gyönyörű a színház belülről. Engem teljesen lenyűgözött. Pont olyan, amilyennek egy színháznak lennie kell, sőt talán még szebb is. Bár a székek nekem itt sem a legkényelmesebbek, de én elég magas vagyok úgyhogy hozzászoktam, hogy sehol sem tudok mit kezdeni a lábammal . Amíg gyűlt a tömeg egy érdekes audióanyag ment a háttérben. Nekem úgy jött le, hogy egy korabeli napló írásait olvasta fel valaki. Mindenesetre megadta az alaphangulatot az egész műhöz. Amikor felgördült a függöny, azonnal szembetűnő volt a mozgalmasság, ami egész végig jellemző volt. A színészek nagyon szépen énekeltek, valódi érzelmek látszódtak arcukon, az már csak hab volt a tortán, hogy a második sorból szinte karnyújtásnyira voltak tőlünk. A háttérben korabeli képeket és videókat vetítettek ki. Amikor kellemetlenebb részek voltak, akkor egy két humoros beszólás oldotta a hangulatot. A forradalmárok igen nagy beleéléssel játszottak, Veres Pál az egyik főszereplő is nagyot alakított. El akarja hagyni az országot, Bécsbe készül külföldiek közt, csak semmi sem úgy sikerül ahogy eltervezték. Lady Ashton segíti őt mindenben. Robi a sofőr álmaival, dalaival és megszólalásaival szerintem nagyon csúcs volt, és szépen visszaadta a magyarok álmait és vágyait. Érdekes megoldás volt ahogy magát az utazást mutatták, de engem az is nagyon megfogott. A határnál megállítják őket az orosz katonák, akikről még nem lehet eldönteni, hogy jók vagy gonoszak. Eleinte elég ellenségesek, de a mű vége felé Szurovban elég sok együttérzést láthatunk meg (mivel szerelmes lesz Lady Ashtonba), és ő sem támogatja a harcot. A határnál kellemes színfolt a fogadó, ahol összesen két szoba van, és Kálmán a cigány zongorista a helyi inteligencia képviselője. A forradalmi érzelmek Veres Pálban Lady Ashtonban és a forradalmárokban összpontosulnak. A külföldiek el akarják hagyni az országot, az oroszok meg nem értik, hogy miért utálják őket, amikor ők felszabadítani jöttek minket. Szünetben nem igazán tudtam mit szólni, alig vártam a folytatást. A második felvonásban megismerhettük az előzményeket, hogyan lett az egyetemi tanárból forradalmár, mit tett érte szerelme, és ahogy a főszereplő sebet kap, úgy kapcsolják vissza a történetet oda, ahol félbeszakadt. Veres Pál és Lady Ashton meg akar szökni, mivel útitársaik nem állnak ki határozottan mellettük, de végülis elfogják őket. Érdekes fordulat a színdarab végén, hogy a külföldieket átengedik a határon, sőt a két főhős is átmehetne, Szurov jóvoltából, de egy volt tanítvány forradalmár félreértelmezi a helyzetet, lelövi Szurovot, a helyettes viszont végez az egyetemistával és Veres Pállal is. A történetnek nem túl vidám a vége, de a forradalomnak sem volt az. Szerintem ez egy méltó megemlékezés volt 1956-ról, a közönségnek is tetszett, felállva tapsoltak. Sajnos szerdán játszották utoljára. Örülök, hogy volt alkalmam megnézni. Bizonyos dallamok még mindig visszhangzanak a fülemben

Lázadó generációk – zenés filmek

Bár a tegnapi nap nemigazán nevezhető számomra rövidnek és könnyűnek, az éjszaka mégis elég sokáig kint voltunk. A SZOTE Klubban olyan klasszikusokat vetítettek, mint a The Doors, a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair. Hajnali 1kor lett vége az egésznek, de mi még utána a belvárosi híd közepén beszélgettünk vagy másfél órát. Azért csak annyit, mert csak annyira volt hideg, hogy hallani lehetett a jegesmedvék mormogását és a pingvinek talpának csattogását az aszfalton. Mi viszont nem voltunk túlöltözve (én főleg nem). Ismét egy jó nap telt el.

Könyvtári éjszaka

Látjátok, nem terhellek túl titeket postokkal. Ezt megírni is csütörtök reggel óta készülök, mert ha valami illik a blogomba, akkor ez igen. A történet egy egyetemi éjszakáról szól, amit tudomásom szerint országosan sok helyen megrendeznek. Itt az egyetemi könytárban is volt egy ilyen könyvtári éjszaka. Reklámmal nem volt gond, akit érdekelt a dolog, rögtön értesülhetett róla. Én először gondolkoztam rajta hogy elmenjek-e, de úgy döntöttem, hogy elmegyek, és ha nem jó akkor maximum hazajövök. De mi is ez? Ez kérlek egy olyan rendezvény, amikor éjszakára nem bezárják, hanem kinyitják a könyvtárat. Amikor este megérkeztem a TIK-be nem győztem nézelődni. Sejtelmes fény ragyogta be az épületet, és rendeteg ember volt ott. Barátommal gyorsan körbenéztünk és rögtön feliratkoztunk 3 túrára, majd beültünk montázst készíteni könyvborítókból. Azért követhettünk el ilyen barbárságot, mert bár a könyvek nem sérülhetnek, a borítók viszont úgyis elszakadnak így lehet nyirbálni őket. Az én művem nekem nagyon tetszett, de úgy tűnik mások nem így voltak ezzel. Nem kerültem be az első három helyezett közé. Végülis meg nem értett művésznek is kell lennie… Bár szavazatok alapján nem kerültem az eslő 3 közé, a zsűri szerint viszont harmadik lettem! Juhé! A montázsba túlzottan belemerültünk és lekéstünk az első túráról. Sebaj, volt idő még két óráig, így ismét feliratkoztunk rá. A nagytúra nagyon érdekes volt. Sokmindent megtudtunk a könyvtárról, a történetéről, magáról az épületről, láttunk sokszázéves könyveket és olyan helyekre mentünk be amikről azt se tudtuk, hogy ott vannak (minden bizonnyal MVP-vel voltak védve). A túra alatt már gyanúsan sok bagolynak kifestett emberke rohangált fel le Következő túránkat önként kihagytuk (jövő évre halasztottuk), és lementünk a teaházba meginni egy kávét és egy teát, meg teasüteményt rágcsálni. Idő közben kitöltöttünk egy-két tesztet, amivel nyerhettünk is volna, de nem Bár még esélyesek vagyunk kartonbaglyokra és kartoncicákra. Az ‘56-os helyszínről sikerült megfeledkeznünk Következő túra az informatikai túra volt. Az informatikai rész elég rendesen be volt biztosítva. Zárt ajtók és kamerák mindenfele. Megmutatták hogy lehet pár száz oldalt néhány perc alatt bedigitalizálni, elvittek minket a szerverszobába, ahol CISCO és SUN gépeket láttam, és pár fura, érdekes és hajmeresztő megoldást… . A hálózatról még annyit, hogy az egész épületben WIFI van, amit én lelkiismeretesen terhelni is szoktam a notebookommal együtt. Voltunk lent az épület alatt is, ahol 192 db akkumulátor biztosítja hogy egy pillanatra se maradjon az épület áram nélkül, és kiszűri a zavarokat. 8 mp után beindul egy generátor ami egy kamionmotor 2 köbméteres tankkal. Vastag hangszigetelése volt a szobának és az egész gumitalpakon állt, de állítólag odafent lehet hallani ettől függetlenül. Akkor épp nem esett volna jól egy áramszünet. Vezetőink mesélték, hogy kisebb tervezési hiba, hogy nincs semilyen mód csövel lehozni oda az üzemanyagot, így a rendszergazdáknak kell megtenniük ezt kannákkal. 2 köbmétert. Nem semmi lehet… A PC-k amikhez a könyvtárazók és az egyetemisták hozzáférnek P4-es PC-k, amik valószínűleg napközban egyáltalán nincsenek kihasználva, azonban éjszaka zárás után kapcsolódnak egy grid projekthez. Bemutatták nekünk a most kialakított médiatékát. Itt az ember bejöhet, rákereshet egy filmre, kikérheti és helyben megnézheti. Kellemes. Viszatérve a könyvtári részhez, az egy 4 szintes dolog, és minden páros szint egy galéria, ahol az alsóbb szintekről csigalépcsőn lehet felmenni. A könyvtár szabad polcos módszerrel működik, elszórva találunk gépeket ahol netezhetünk, vagy polcra pontosan rákereshetünk, hogy hol találunk meg egy adott könyvet. Ha meg nem találjuk meg akkor kedves könyvtárosok segítenek nekünk. Az épület nagy része üvegből ban (a falak, a mennyezet), mivel a napfény az ami olvasás közben a legkevésbé fárasztja a szemet. Nyáron elsötétítők és légkondícionálók gondoskodnak arról, hogy a könyvtárazó pajtásoknak ne legyen melege. Egyébként nagyon látványos, hogyha fent vagyunk valamelyik hídon, vagy az épület közepén, láthatunk mindenkit, hogy mit csinál. Panorámalift is működik, tériszonyosoknak kifejezetten ajánlom nem sokkal zárás előtt mentünk el, és ha akartunk is volna, akkor sem lett volna időnk mindent megnézni. Jövőre is biztosan elmegyek, mert tényleg egy élmény volt az egész, és mindenki találhatott magának olyan elfoglaltságot ami érdekli. Egyedül azt sajnálom, hogy nem vittem fényképezőt, sokan viszont okosabbak voltak nálam.

H4ckintosh

Mindigis szerettem a Mac-es cuccokat, és nagyon tetszik az OSX, még így is, hogy szerintem nem a legjobb irányban haladnak a fejlesztések. Általában ha valaki megérzi a pénz szagát, elfelejt mindent amiben régen hitt. Mindegy, az OSX még mindig az egyik legjobb oprendszer. Mivel az új notim hardverei nagyjából támogatottak, gondoltam megpróbálok felhúzni rá egy x86-os MacOSX-et. Ehhez az osx86.hu portálon nagyon sok segítséget találtam. A partíciós táblát nem igazán sikerült a telepítőnek írnia, így formázhattam az egész vinyót. Nem is baj, mert úgyis ki szerettem volna próbálni, hogy hogy tudom visszaállítani a gyári állapotot a Rescue &Recovery-vel. A telepítés többi része az nagyon simán ment. A rendszer is elég gyorsan bootolt, viszont az első hiányosság azonnal feltűnt: nincs hang. A hangchipet nem ismerte fel, és mint kiderült a bluetooth és wifi eszközt sem. A billentyűzetkiosztásom sem igazán passzolt az OSX-ével. Minden más viszont nagyszerűen működött. Egy elég jól átgondolt, kényelmes és gusztusos kis rendszer, ha lenne netem és hangom alatta akkor szivesen használnám ezen a notin. Képernyőmentéseket nem készítettem, mivel csak ugyanazok a képek lettek volna amivel tele van a net is, nem lett volna bennük semmi extra. Ehhez ThinkPad R60e-hez nem sok hiányzik, hogy egy fullos hackintosh gép legyen. De rossz lesz ezután visszatenni a Windowst…
A Rescue & Recovery viszont elég jól vizsgázott. Azt nem mondhatom, hogy túl könnyű és átgondolt felülete lenne, de megtaláltam mindent. Egy kis szöszmötölés után helyreállította az egész rendszert ahogy a dobozból kivéve készítettem róla biztonsági mentést. Visszaállította az összes fájlt és partíciót úgy ahogy volt. Még egy jó pont az IBM-nek. Az akció során csak egy béta Edgy Eftet vesztettem, amit kivételesen nem sajnálok, mert nem volt még sok munkám benne.

Vettem egy ThinkPadet

Múlt héten egy notebook tulajdonosa lettem. Igazából csak azért mert égető szükség volt rá (tanulás, munka, albérlet miatt), de nagyon örülök neki. Nem keveset nézelődtem, sokat fórumoztam és biztosan sok embernek az agyára mentem, de végülis kialakult egy kép bennem: egy ThinkPadet szeretnék. Követelmények voltak a jó teljesítmény, kényelmes használat, strapabíróság, jó szervíz és rendes akksiidő. Úgy tűnt a ThinkPad ezeknek tökéletesen megfelel. Igen sokat rohangáltam utána, de végülis megérte. Már régebben is írni akartam róla, de így legalább már tudok tapasztalatokat is megosztani veletek.
A notit pesten az USAnotebook üzletben vásároltam meg. Az üzletben tetszett, hogy több IBM notit kipróbálhattam. Viszont nem tetszett, hogy picit lenéztek, mert ők az okosok. Amikor kértem egy árlistát hogy megnézzek valamit azt a választ kaptam, hogy “miért, otthon nincs internete?”. Én ha vásárlok valahol, akkor szeretem ha vevőként bánnak velem. No mindegy, ezen gyorsan túltettem magam. A notebook megjött, Péter boldog.
Na nézzük mit is tud a noti. Egy R60e modellt vásároltam, amiben egy 1660 MHz-es Core Duo proci ketyeg, van benne 512 RAM, 60 Giga HDD (rázkódásvédelemmel), mono hangszóró, GMA 950-es videokari, WLAN és Bluetooth is. 15″-os XGA kepernyője van és Roll Cage váz, ami elég masszív. Külsőre nem túl dizájnos, de nekem mégis nagyon tetszik. A billentyűzet nagyon kellemesen van kialakítva. A pozicionálás Trackpointtal történik, ami szerintem sokkal kellemesebb mint a tapipad. Ha hozzászokik az ember sokkal könnyebben tudja használni, és gépelés közben sem zavar. Hordozhatósággal nincs gond, van súlya, de nem nehezebb mint más hasonló notebookok.
Ami nem tetszett (igen, ilyenis van), az az, hogy mindenáron rám akartak erőszakolni egy Windowst. Bár ingyen hozzájuthatok egyetemistaként, meg már amúgyis van, muszáj volt megvenni a notival együtt. Ezt a ThinkVantage nevű szolgáltatás miatt. Ez egyébként win alatt nem is lenne rossz, biztonsági mentést csinálhatunk a rendszerről két darab DVD-re (egyébként pont emmiatt nem kaptam meg egyik szoftvert sem cd-n, csak feltelepítve ami szintén nem tetszik), és több beállítás is innen egyszerűen elvégezhető. Szerintem ennélkül is könnyen meg lehet lenni. Windowst használni azért érheti meg, mert az energiatakarékosabban használja az akksit, 4+ órát bír wlannal. Linux alatt sem vészes, eddigi használatok alapján olyan fél egy órával kevesebbet bír, és minden hardver támogatott. Beépített hangszórók nem túl hangosak, és nem is szabad várni tőlük semmit, zenehallgatásra alkalmatlan. Viszont fülhallgatóval vagy rendes hangszórókkal nagyon szépen szól. Videokarival semmi gond nincs, akár játékra is lehet használni. A képernyőnek is szép képe van. A noti 260 000 magyar forintomba került, de úgy érzem megérte. Szerintem jó választás volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom.