Mozizás ezerrel

Aki szeret moziba járni, az valószínűleg most nyáron nem győzte vásárolni a mozijegyeket. Gólyatábor alatt megnéztem a Karib tenger kalózai második részét. Az első rész nekem nagyon tetszett, úgyhogy már teljesen bele voltam betegedve, hogy már mindenki látta, csak én nem. Azt nem mondom, hogy nem voltak benne furcsa részek, de nekem nagyon bejött a film. Picit vesztett az első rész hangulatából, de minden benne van ami kell: hatásos részek (annyira, hogy teljes erővel szorulsz bele a székbe azon gondolkodva, hogy szívrohamot kapjál, vagy ne), tökéletes zene, kalózok, érzelmek és fantasztikus humor. És amikor az ember azt hinné, hogy tökéletesen lezárják az egészet, az utolsó percben jön egy hatalmas fordulat, és rájössz hogy lesz harmadik rész. (Tudom, ti mindannyian tudtátok, de én nem)
Aki ismer, tudja, hogy imádom a rajzfilmeket. Sikerült jegyet vennem a Cars (Verdák) utolsó vetítésére. Hát nem csalódtam. A Pixar egyszerűen nem tud rossz filmet csinálni. Ezeknek az animációs filmeknek mindig van mondanivalójuk, és igazi értékeket közvetítenek (barátság, bizalom, család, szeretet…). Engem egy mondat fogott meg a legjobban: “Nem számít, hogy hova mész, amíg tudod, hogy honnan jöttél”. A karakterek jelleme tökéletesen ki van dolgozva és a filmben egyszerre van jelen az egyszerűség és a komplexitás. Egy szóval nagyon tetszett, és alig várom, hogy megvehessem DVD-n.

Gólyatábor

Nem sokkal azután, hogy hazaértem, egy levelet találtam a postaládában: egy meghívót gólyatáborba. Gondolkoztam egy kicsit, de végül úgy döntöttem, hogy elmegyek, pedig nem mondhatom, hogy túl sok pénzünk maradt így nyaralások után. Így gólyatábor után csak annyit mondhatok, hogy minden pénzt megért. Életem egyik legnagyobb bulija volt. Rengeteg új barátot szereztem, és annyi hülyeséget csináltunk, hogy az ember egy percig nem tudott unatkozni. És tényleg mindenki (legalábbis a nagy többség) jól érezte magát. És búcsúzóul egy Magna cum laude koncertet is kaptunk. Olyan jó volt, hogy most egy kicsit fura itthon lenni. Hiányzik a társaság, a nagy beszélgetések, a pörgés. Végre ismét azt éreztem, hogy élek. De csak, hogy ne legyen minden olyan tökéletes, most fekhetek itthon betegen

Németországi élménybeszámoló

Nos, hazaérkeztem Németországból. Ismét sikerult egy olyan helyre csöppennem, ahol teljesen más minden, mint itthon. Az emberek gondolkodása is teljesen más. A szomszédok kedvesek egymáshoz, és ha valakinek születésnapja van, az egész utca összejön, hogy megünnepeljék. A környék tiszta és csendes, olyannyira, hogy az ember el sem hinné, hogy létezik ilyen. A tűzcsapokat pedig kifestik, mert az úgy mókásabb

Ahhoz képest, hogy végig autópályán mentünk, nem volt egyszerű kijutni. Szakadt az eső és a német autopályákon rengeteg dugó volt így 18 óra kellett ahhoz, hogy megérkezzünk. Ez a bő egy hét nagyon kevés volt. Zsúfolt volt a programunk és egy percig sem unatkoztunk. Mivel Hartheim ott fekszik a francia határ mellett kétszer is átugrottunk Franciaországba. Először ellátogattunk egy energiamúzeumba (igen, nekem ez mániám, mióta egy megújuló energiaforrásokról szóló projekten részt vettem még a sulival Németországban), késöbb pedig Paul vitt el minket egy Colmar nevű kis francia városkába. Itt bevásároltunk sajtokból és csináltunk egy gyors városnézést. És igen, egy magyar embert is érhetnek meglepetések, ha Colmarba utazik, abba a városba, ahol elkészült az amerikai szabadságszobor. Egy szoborra lehetünk figyelmesek, ami egy Lazarus nevű emberkét ábrázol tokaji szőlővesszővel a kezében. Kiderült hogy régen ő hozta a szőlővesszőket Magyarországról és erre vezethető vissza az Elzász környéki bortermelés. Érdekes…

Német nagyvárosok közül kettőt látogattunk meg: Freiburgot és Mannheimot. Freiburgban felmásztunk a Münsterbe, körbenéztünk a vásárban és sétáltunk egy nagyot a városban. Mannheimban egy pap ismrősüknet látogattuk meg, aki most épp egy kórházban dolgozik. Körbevezetett minket a kórházban, majd az épület tetejéről a helikopterleszálló pályán megmutatta a várost felülnézetből. Mannheim már egy igazi nagyvárosnak mondható. Gyalog is közbejártuk a nevezetességeket, majd egy sportkocsival elmentünk kávézni.

Ellátogattunk Ebringenbe egy barátunkhoz. Ő a levéltárban dolgozik, és régi könyveket, adatokat dolgoz fel és digitalizál. Szivesen mutatta be a munkáját, és azt, hogy min dolgozik. Fura érzés volt a többszáz éves könyveket lapozgatni. Itt még elmentünk bort kóstolni, amik annyira ízlettek nekünk, hogy nem kevés pénzt hagytunk ott pár üveg borért.

Mint kiderült nagyon jó időpontban mentünk, mert ilyenkor vannak a borfesztiválok is. Mi meg is látogattunk egyet. A borok finomak voltak, az ételekre először furcsán néztünk, mert elég érdekes összetételűek voltak (vöröshagymás hús fokhagymaszósszal, hagymás sütemény…), de az ízükkel nem volt semmi gond.

Mivel kell egy kis mozgás is, elmentünk túrázni a Belchen-re. Nagyon szép volt, megéri ott egy hosszabb túrát szervezni, sőt télen síelni is lehet. Mi sajnos csak lanovkával mentünk a vülgyből a csúcsra.

A hazafele utat már kevésbé fárasztóra terveztük. Félúton megpihentünk Ausztriában, az Attersee-nél. Az is egy gyönyörűszép hely, és ha csak aludni áll meg az ember ott, csak fáj a szíve, hogy nem maradhat tovább. Főleg nekem, mivel én imádom Ausztriát.

Bár az időjárás nem igazán volt jó, mi mégis igazán jól éreztük magunkat, csak a fáradtság nyomott el minket néha. Mindenkinek tudom ajánlani a környéket úticélul. Én egész biztosan visszatérek majd, amint lesz rá alkalmam. Túl sok képet nem tudtam sajnos feltölteni, de ezt a keveset megtaláljátok itt.

Teljes gőzzel északnak!

Alig, hogy hazaértem Erdélyből, már is indulok egy újabb útra. Hogy hova? Egyenesen Németországba. Azon belül is egy Hartheim nevű városkába, ami kisvárosunk testvérvárosa, és ott van a francia határ mellett. Ismét csinálok majd képeket.

Ez a pár napom munkával és készülődéssel tellt. Felkészültem az új útra, volt sok tennivaló a ház körül és jelentkeztem kollégiumba. Ja tényleg, el is felejtettem írni, hogy felvettek a Szegedi Tudományegyetemre a Természettudományi Karra Mérnök informatikus szakra. Akárhogy számoltam a kollégium lenne a leggazdaságosabb, már csak azért kell szurkolni, hogy felvegyenek. A Móra Ferenc kollégiumot néztem ki, remélem nem választottam rosszul.

Egy hétig most sem lesznek új bejegyzések, ugyanis remélem nem kerülök internetközelbe. Ha nyaral az ember, akkor ne foglalkozzon ilyesmivel! Szóval kívánom mindenkinek, hogy töltse jól a nyarat, már ami még hátra van belőle!